Előadások a Jelenések könyvéről!!!

Nagyon izgalmas előadás sorozatot hallgathatunk/nézhetünk meg, amelyben az előadó, Ömböli Krisztián adventista lelkipásztor a jelenések könyvét mutatja be. Csendes Percek címmel sugározza a Salgótarjáni TV ezt a sorozatot, amit a weblapunk BIBLIAISMERET menűpontja alatt visszanézhetnek. 

IDE  kattintva az oldal betöltődik!

Isten válaszol az imákra

Egy mongol fiú rájön arra, hogy Isten válaszol az imákra

– írta: Andrew McChesney

Amikor Iveel Namjildorj öt éves volt, Mongóliából a Fülöp-szigetekre költözött. Édesapjának, aki hetednapi adventista lelkész, továbbtanulás céljából a Fülöp-szigeteki adventista egyetemre kellett jelentkezni, így magával vitte családját is. Iveel-t szintén beíratták az eső osztályba.

Az iskola nehéz feladatnak tűnt Iveel számára, aki nem beszélt angolul és nehezen tudott kommunikálni az osztálytársaival. A többi fiú kötekedett vele és bántotta iskola után, amikor a buszra vártak.

„Te semmit sem tudsz” – mondta neki az egyik fiú.

„Írni sem tudsz” – mondta a másik – „menj az óvodába!”

Mikor ezt hallotta, Iveel visszarohant az iskolába és elbújt az osztályterem ajtaja mögé. Nem akart sírni a többi gyerek előtt.

Minden nap, amikor hazaért, édesanyja megkérdezte, hogy mi volt az iskolában.

Iveel nem akarta, hogy édesanyja aggódjon, ezért nem mondta el az igazságot.

„Az iskolában? Minden jó volt” – válaszolta mindig.

Este, amikor lefeküdt, le akart térdelni és imádkozni Istenhez, hogy segítse meg őt az iskolában. Viszont félt attól, ha az édesanyja meglátja, hogy imádkozik, meg fogja kérdezni tőle, hogy mit kért Istentől. Nem akarta, hogy édesanyja aggódjon, ezért az éjszaka közepén felkelt, amikor a szülei mélyen aludtak és csendben imádkozott Istenhez.

„Kérlek, add, hogy a gyerekek kedvesek legyenek hozzám, hogy barátok lehessünk” – mondta, „és segíts meg, hogy egy másik iskolába mehessek.”

Iveel néhány hónapig minden éjjel imádkozott. Aztán a szülei hirtelen eldöntötték, hogy egy másik iskolába küldik. A gyerekek az új iskolában kedvesek voltak hozzá, és segítették őt, hogy megtanuljon angolul. Amikor focizás közben megsérült a lába, a többi fiú segítette, hogy haza tudjon menni.

Iveel egy interjúban azt mondta, hogy boldog és hálás, amiért Isten meghallgatta az imáit, hogy egy másik iskolába járjon.

Aztán egy napon Iveel régi iskolájának igazgatója meghívta őt egy iskolai partira. Iveel egy kicsit izgult, hogy látni fogja régi osztálytársait, akik durván bántak vele. De, amikor elment a partira, a gyerekek játszottak vele és nagyon jól telt az együtt töltött idő. Azt mondta, hogy Isten azt az imáját is meghallgatta, hogy a régi osztálytársai legyenek a barátai.

Iveel most ötödikes, és hazájában, Mongóliában  az egyetlen adventista általános iskolába jár. Viszont soha nem felejti el azt, ahogyan Isten meghallgatta imáit. Azelőtt, hogy az iskolai problémáiért imádkozott volna, semmit sem kért Istentől, és azon is eltűnődött, hogy Isten egyáltalán létezik e.

„Minden szombaton eljártam a gyülekezetbe, de azon gondolkodtam, hogyan teremthette meg Isten a világot csupán a szavával” – mondta Iveel. „Miután meghallgatta imáimat, hiszem, hogy létezik.”

Andrew McChesney az Adventist Mission magazin szerkesztője

forrás: 100napimadsagban.blogspot.hu