Első pillantásra a kis csoport hét- köznapi temetési menetnek tűnt: egyházi emberek, kíváncsisko-
dók és ásót vivő fér ak alkották. Egy dolog hiányzott: az elhunyt koporsója.
Egy furcsa, indulattól fűtött temetés
Amint a kis csapat belépett a St. Mary egyházkerület temetőjébe az angliai Lutter- worthben, izgatottság és bosszúvágy vib- rált a levegőben. A főeretnek, John Wycliffe végre megkapja méltó büntetését, 43 évvel az után, hogy a sírba tették.
Amikor odaértek a sírhoz, a fér ak erőteljesen ásni kezdtek, míg ásóik el nem érték a fakoporsót. Szentségtelen kezek tépték fel a koporsó fedelét, kiszedték belőle Wycliffe csontjait, és tűzbe dobták. Mivel életében nem tudták kivégezni, a pápaság eltökélte, hogy halála után áll bosszút rajta. Miután John Wycliffe csontjai hamuvá váltak, a büszke papok összegyűjtötték hamvait, és a közeli Swift folyóba szórták, remélvén, hogy ennek az embernek és munkájának a nyomait is eltüntetik.
Miért ez a gyűlölet? Miért ez a kímé- letlenség? Azért érdemelte ezt ki, mert John Wycliffe ellent mert mondani a
pápának, prédikálni mert az ingyenélő szerzetesek ellen, és ami a legszörnyűbb, le merte fordítani a Bibliát latinról angolra, s így anyanyelvükön tette azt elérhetővé a közemberek számára is.
A papok, a püspökök és a pápa is tudták, hogy az Isten Igéjéből áradó világosság el fogja oszlatni a sötétséget, ami őket és romlott rendszerüket hatalmon tartotta.
„Ennek az embernek azonban nem szűnt meg a befolyása azzal, hogy csont- jait elégették” – írta George Townsend teológus évszázadokkal később. Ahogy John Foxe írta a mártírok könyvében: »Csontjait kiáshatták, elégethették, vízbe szórhatták, Isten Igéjét azonban, tanításá- nak igazságát, s ezáltal gyümölcsét és sikerét el nem égethették; az mind e mai napig megmaradt.«”1
Habár Wycliffe életében megmene- kült a tűztől, sokan mások, akik utána jöttek, máglyán végezték; vagy pedig lefe- jezték, vízbe fojtották őket; mártírhalált haltak Istenhez és az Ő Igéjéhez való hűségük miatt.
Bibliát adni az emberek kezébe
Az erőfeszítések tovább folytatódtak, hogy a Bibliát saját nyelvükön adják az emberek kezébe. Kétszáz évvel Wycliffe
születése után, 1522-ben, Luther Márton, a legismertebb reformátor, megjelentette a német nyelvre fordított Újszövetséget. Tel- jes bibliafordítása először 1534-ben jelent meg, és a német anyanyelvű emberek nagy örömmel fogadták. A hatóságoknak azon- ban ez egyáltalán nem tetszett. „Hiába kérte a papság az egyházi és a polgári ható- ságok segítségét az eretnekség szétmorzso- lásához. Hiába folyamodtak bebörtönzés- hez, kínzáshoz, tűzhöz és kardhoz. A hívők ezrei pecsételték meg vérükkel a hitüket, és a munka ment tovább.”2
Miközben Luther Márton Németor- szágban vitte el Isten Igéjét az emberek- hez, William Tyndale Wycliffe nyomdoka- iba lépve azon dolgozott, hogy a Biblia újabb angol fordítását elkészítse. Míg Wycliffe a latin szövegből fordította a Bibliát, Tyndale az eredeti görög és héber szövegekből dolgozott. Munkáját hazájá- ban nem fogadták szívesen, úgyhogy Tyndale Németországba menekült, ahol 1525-ben ki is adta az Újszövetséget, az első nyomtatott, angol nyelvű fordítást, ami az eredeti görögből készült.
Tyndale fordítását haladéktalanul átcsempészték Angliába, és ott örömmel fogadták az emberek, ám a hatóságok gyűlölettel tekintettek rá. Miközben az Ószövetséget fordította, 1535-ben beárul- ták. 500 napig kínozták börtönben, majd mártírhalált halt: láncokkal megkötözve, máglyán égették el. Megbízható barátai befejezték az általa elkezdett munkát, és Tyndale teljes bibliafordítása a halála után pár évvel megjelent.
A reformátorok szenvedélye
Miért álltak ki ennyi kínt és szenve- dést, sőt vállalták a halált is ezek az embe- rek azért, hogy elvigyék Isten Igéjét az emberekhez? Azért, mert vágytak arra, hogy mindenki megismerje Isten igazsá- gát. Amikor a közemberek szeme előtt
Most van itt az ideje, hogy teljes hitet és bizalmat építsünk ki Isten Igéjében.
megnyíltak a Biblia igazságai, világossá vált előttük a sok eltérés Isten Igéje és a papok által prédikált dolgok között. Az igazság pedig megszabadította őket a féle- lem láncaitól, amivel az intézményesített egyház fogva tartotta őket.3
Ellen White osztozott a reformátorok lelkesedésében, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni a Szentírást. „A Bib- liát nem csak a lelkészeknek és a tanult embereknek szánta Isten” – írta. „Minden fér , nő és gyerek saját magának olvassa a Szentírást! Ne függjetek a lelkésztől, hogy ő olvassa nektek! A Biblia lapjairól szemé- lyesen hozzátok szól Isten szava. A szegé- nyeknek éppolyan nagy szükségük van rá, mint a gazdagoknak; a tanulatlanoknak éppúgy, mint a tanultaknak. Krisztus olyan egyszerűvé tette az Ő szavát, hogy megértésében senki sem vallhat kudarcot, aki olvassa.”4
A protestáns alapelvek miatt, amelyek azt mondják ki, hogy fogadjuk el a Biblia szövegét úgy, ahogy olvassuk, és enged- jük, hogy az Írás megmagyarázza önma- gát, a Hetednapi Adventista Egyház hiva- talos megszervezése idejére, 1863-ra a legtöbb alapvető igazság – a szombat, a holtak állapota, a szentély és a vizsgálati ítélet – már elfogadásra került.
A bibliatanulmányozás elvével kap- csolatban Ellen White ezt írta: „Edson testvér és mások azok közé az elszánt, nemes és őszinte lelkek közé tartoztak, akik 1844 után elrejtett kincsként kutatták az igazságot. Időnként összegyűltünk, hogy együtt tanuljunk és komolyan imád- kozzunk. Gyakran késő estig együtt maradtunk, néha pedig egész éjszaka lelki világosságért fohászkodtunk, és tanulmá- nyoztuk Isten Igéjét. A testvérek újra és újra összejöttek, hogy együtt tanulmá- nyozzák a Biblia mondanivalóját, és azt megértve felkészüljenek arra, hogy hata- lommal hirdessék.”5
Kritikus szemmel
Ma sokan lebecsülik azt a gondolatot, hogy egyszerűen csak olvassuk a szöve- get. Az ő elgondolásuk szerint a Bibliát kritikus szemmel kell megközelíteni ahhoz, hogy megértsük, mely részeknek van mondanivalója a 21. században is. Ahelyett, hogy igét igével vetnének össze, az emberi bölcsességet használják annak eldöntésére, mi az időszerű és mi nem az.
Mi, hetednapi adventisták az egyik legnagyobb harcot azokkal a kétkedőkkel vívjuk, akik azt kérdezik: van-e tekintélye a Bibliának.
Tartsuk szem előtt, hogy a Szentírás az egyetlen védelmünk, ha hűségesen követjük és hirdetjük a Szentírás magyará- zatának történelmi-bibliai módszerét, és engedjük, hogy a Biblia sorról sorra, gon- dolatról gondolatra magyarázza önmagát.
Figyeljük meg a következő utasítást a Biblia elfogadásáról: „Isten többet vár köve- tőitől, mint azt sokan hiszik. Ha a mennyel kapcsolatos reményünket nem akarjuk hamis alapra építeni, akkor fogadjuk el a Bibliát úgy, ahogy van, és higgyük el, hogy az Úr komolyan gondolja, amit mond.”6
A bibliatanulmányozás módszerei
A Hetednapi Adventista Egyháznak van egy hivatalos dokumentuma arról, hogy hogyan tanulmányozzuk a Bibliát.
A Generálkonferencia Végrehajtó Bizott- ságának éves ülésén a brazíliai Rio de Jane- iróban elfogadott dokumentumban ez áll: „az irat a Hetednapi Adventista Egyház minden tagjának szól azzal a céllal, hogy irányelveket adjon a bibliatanulmányozás- hoz.” Ezt követően kifejti a Szentírás két- féle megközelítésének lényegét:
A történelem-kritikai módszer mini- málisra csökkenti az Istenbe vetett hit és a parancsolatoknak való engedelmesség szükségességét. Továbbá, mivel ez a mód-
szer háttérbe szorítja Isten szerepét a Bib- liában, mint ihletett könyvben (beleértve a Biblia ebből következő egységes voltát), nem tartja értékesnek, illetve félreértel- mezi a Szentírás apokaliptikus próféciáit és eszkatológiai részeit, ezért arra biztat- juk az adventista bibliakutatókat, hogy ne hagyatkozzanak a történelem-kritikai módszer előfeltételezéseire és az azokból levont következtetésekre.
A történelem-kritikai módszerrel és annak előfeltételeivel szemben hisszük, hogy hasznos a bibliatanulmányozás azon elveit közzétenni és követni, amelyek következetesen összecsengenek magukkal a Szentírás tanításaival; amelyek megőrzik az egységét, és azon a premisszán alapul- nak, hogy a Biblia: Isten Szava. Ez a meg- közelítés vezet el az Istennel való kielégítő és áldásos tapasztalatokhoz.7
Isten a mennyből adta nekünk a meg- bízást, hogy védjük meg az Ő Igéjét, mert az mindig igaznak bizonyult, és megvál- toztatja az emberek életét. A világot elárasztja az egzisztencialista magatartás, az emberek abban hisznek, hogy minden csak viszonylagos, pedig nem! Vannak abszolút igazságok, és azokat Isten Igéjé- ben találjuk, és meg is tapasztaljuk, ha hűségesen ragaszkodunk szavához.
Szánjunk időt Isten Igéjére!
A laodiceai korban élünk, az utolsó korszakban, amikor a kereszténység gyak- ran nagyon felületes. Sátán mindent meg- próbál annak érdekében, hogy elfordítson bennünket a Bibliától és az igazságtól. Minden lehetséges eszközt felhasznál: kikapcsolódás, média, szórakozás, munka, zene, viták és belső harcok, hamis tanítá- sok, családi viszályok, gazdasági problé- mák, bármit, ami elveheti az időnket Isten Igéjétől.
De most van itt az ideje, hogy min- dennap olvassuk a Bibliát. Isten Szava
Amikor Jézus korában a legtöbb vallási vezető elítélt és kárhoztatott, Jézus a kegyelemre és a megbocsátásra helyezte a hangsúlyt, miként azt a házasságtörésen kapott nő esetében is tette (János 8).
KÉRDÉSEK elmélkedésre és megbeszélésre:
Milyen történelmi jelentőséget tulajdoníthatunk annak a törté- netnek, hogy Wycli e csontjait elégették?
Hogyan tanulmányozhatjuk sokkal komolyabban és hatékonyabban
a Bibliát, hogy nagyobb áldást nyerjünk belőle?
Mit jelent az a kijelentés, hogy „Vihar közeledik”? Hogyan készül- hetünk fel rá?
létszükséglet, mert Jézus Krisztus köze- lébe visz bennünket. Azt tanítja nekünk, hogy az üdvösség csakis úgy lehetséges, ha teljesen rá hagyatkozunk. Beszél nekünk életéről és halálról, feltámadásá- ról, és értünk való szolgálatáról a mennyei szentély Szentek Szentjében. Emlékeztet arra, hogy a szombat Krisztus különleges pecsétjét és parancsolattartó népével kötött szövetségét jelenti. Megerősíti hitünket és reményünket Krisztus, a mi Üdvözítőnk közeli és valóságos visszaté- résében. Segít tudatosítani magunkban, hogy olyan Istent szolgálunk, aki sosem vall kudarcot, és akinek egyháza győztes lesz Sátán támadásaival szemben.
Most van itt az ideje, hogy teljes hittel és bizalommal forduljunk Isten Igéje felé. Tudjuk, hogy eljön az az idő, amikor majd nem bízhatunk az érzékeinkben, mert Sátán csalása „szinte leleplezhetet- len”8, és a szemfényvesztés olyan mértékű lesz, hogy ha lehet, elhitesse a választotta- kat is (Mt 24:25).
Most van itt az idő
Vihar közeledik. Most van itt az ideje annak, hogy Isten Igéjének erős alapjára építsünk. Jézus maga szólít fel arra, hogy
legyünk készen. „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett” (Mt 7:24–25).
Hitünknek Isten változhatatlan Igéjére kell épülnie. A Biblia, amit hűségesen meg- őriztek, és amelyet a mártírok vére pecsé- telt meg, túlmutat időn és kultúrán. Ez Isten élő Szava, és mi a Szentlélek vezetése által megtalálhatjuk a válaszokat, amelyekre oly nagy szükségünk van ma. n
1 George Townsend: The Acts and Monuments of John Foxe: With a Life of the Martyrologist, and Vindication of the Work, 3. köt., 96. o.
2 Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház, 178. o.
3 “William Tyndale,” at http://greatsite.com/timeli- ne-english-bible-history/william-tyndale.html.
4 Ellen G. White 12. kézirata, 1901. február 7.
5 Szemelvények Ellen G. White írásaiból. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 1. köt, 195. o.
6 Ellen G. White: Testimonies for the Church [Bizonyságté- telek a gyülekezet számára]. Mountain View, Calif.: Paci c Press Pub. Assn., 1948, 5. köt., 171. o.
- 7 „Methods of Bible Study”, https://www.adventist. org/en/information/of cial-statements/documents/ article/go/-/methods-of-bible-study/.
- 8 E. G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház, 555. o.