Harmadik nap – Krisztus bennünk „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Galata 2:20 A közös ima javasolt formája Dicsőítés (kb. 10 perc)
29 |
- Nagyvárosi misszió – Imádkozzunk a Dél-ázsiai Csendes-óceáni Divízióért és azokért a városokért, amelyeket el akarnak érni Krisztusnak: Manila, Dhaka, Cebu, Makassar, Yangon, Urdaneta, Karacsi, Kota Kinabalo, Vavao, Medan. Imádkozzunk az ott szolgálatot teljesítő testvéreinkért, hogy töltse be őket a Szentlélek és hatalmazza fel őket!
- Imádkozz saját személyes szükségleteidért! Hálaadás (kb. 10 perc)
- Köszönjük meg Istennek, hogy a belső emberünk napról napra megújul (2Kor 4:16)!
- Köszönjük meg Istennek, hogy kész belépni a szívünkbe, és ott élni!
- Köszönjük meg Istennek, hogy angyalokat küld ki imáinkra válaszul, amelyeket e tíz napban elmon-
dunk!
Javasolt énekek: Úr Isten, néked zeng az ének… (HÉ 19:1-3); Imádjuk Őt, mint a szentségnek Istenét… (HÉ 20); Itt van Isten köztünk… (HÉ 30:3); Mily édes vagy te szeretet… (HÉ 107)
30
Krisztus bennünk
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Galata 2:20
„Miért olyan halovány a Krisztusról alkotott képünk? Miért nem ragaszkodunk hozzá és vesszük át tőle hitben az erőt, jellemének tökéletességét úgy, mint ahogy a szőlőtő kapja az éltető nedvet az élő tőből? Jé- zusra kell néznünk, és a kísértések gyűrűjében lépjünk feljebb és feljebb a győzelem lépcsőjén! Ha Krisz- tusban lakozunk, akkor eggyé válunk vele. Akkor biztonságban vagyunk – teljes biztonságban – Sátán minden támadásával szemben. Ha Krisztus lelkünkben él, az meglátszik a jellemünkön. Az ember semmi Krisztus nélkül. Ám ha Krisztus él bennünk, akkor Isten munkáját végezzük. Életünkben Krisztust tükrözzük, róla beszélünk, mert gondolatainkat Ő tölti be. Fér ak és nők így juthatnak teljes érettségre a lelki dolgok megértésében” (Signs of the Times. 1892. okt. 10.).
„»Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyü- mölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:5). Amikor érezzük, hogy szívük ínség- ben van; amikor a Szentlélek megelevenítő befolyására vágyunk, Krisztus közel jön hozzánk. Énünk megfeszíttetik. Krisztus él bennünk, és a Lélek ereje támogatja erőfeszítéseinket; így lelkünk nemessé és emelkedetté válik. A mennyei szentélyből fény sugárzik ránk, és élet illatát tudjuk árasztani másokra. Ha Krisztussal egyek vagyunk, ha hit által élünk, akkor élvezhetjük közbenjárásának áldásait. Krisztus- sal együtt megfeszíttettünk, vele együtt eltemettettünk, feltámadtunk és új életben járunk” (Signs of the Times. 1899. okt. 11.).
„Az embernek önmagán kívüli erőforrásra van szüksége, hogy helyreállhasson benne Isten kép- mása, és képessé váljék Isten munkáját végezni; de ez nem teszi szükségtelenné magát az ember lényét. Amikor belekapaszkodunk Isten erejébe, Krisztus hit által a szívünkben lakik; akkor az Isten erejével összekapcsolódva az emberi erő képes lesz a jót munkálni” (Colporteur Ministry. 104. oldal).
„Jézus … ünnepélyes őszinteséggel így szólt: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjú- hozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne« (Jn 4:13–14). Jézus nem úgy gondolta, hogy ha az ember egyszer iszik az élet vizéből, az elegendő. Aki megízleli Krisztus szeretetét, az folyton többre vágyik, és semmi mást nem keres. A világ gazdagsága, tisztelete, örömei nem vonzzák. Szíve szüntelenül így kiált: Többet Belőled! Ő, aki feltárja a lélek szükségleteit, arra vár, hogy ezt a belső éhséget és szomjúságot kielégíthesse. Minden emberi tartalék és forrás kiapad. A tartályok kiürülnek,
a tavak kiszáradnak, ámde Üdvözítőnk kimeríthetetlen kútforrás. Újból és újból ihatunk, mindig olt-
ja szomjunkat. Akiben Krisztus lakozik, annak lelkében van az áldás kútja – »örök életre buzgó víznek kútfeje«. Ebből a forrásból merítheti az összes szükségletét kielégítő erőt és kegyelmet” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 146. o.).
„Amíg ebben a világban élünk, sokféle, egymással ellentétes befolyás hat ránk. Lesznek helyzetek, amelyek a türelmünket teszik próbára, és a keresztény jellemtulajdonságokat csak a helyes lelkület segít kialakítani. Ha Krisztus lakik bennünk, akkor türelmesek, kedvesek, hosszútűrők, derűsek maradunk
a rémisztő, bosszantó körülmények között is. Napról napra, évről évre legyőzzük énünket, és lelkünk nemes, hősies lesz. Ez a ránk bízott feladat, de nem lehet elvégezni Jézus segítsége, határozott döntés, rendíthetetlen céltudatosság, szüntelen óvatosság és folyamatos ima nélkül. Mindnyájunknak személyes küzdelme van. Még Isten sem nemesítheti jellemünket vagy teheti hasznossá életünket anélkül, hogy
31